Méreg a vérben, osztódni kezd érzem
Engeded magad, engeded, hogy higgye
Nem fordulsz oda, nem szúrja szemed
Gát rian, reped, kiserken egy csepp
Egy ponton túl, utána egy másik
Lézeng az éjben, aztán félre áll, Mit
engedni tilos, az lesz a törvény
Lehúz, magba kebelez az örvény

Lassan elmosódva, ködös lesz a kép,
Sötét szobában kutatsz, még azért
érzed kisiklik a kezedből,
szedd ki ha kell a szemétből!

Homályban látod, alkarokon számok
Időtlen időben, a holdban napot látod
Tér és perc, fekélyes lesz minden
Láncok a kézen, még valami itt bent
Elmosódva árván, talál meg a járvány
Rettegett valóság, a bukott álmok hátán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.