Album: Űrszelvénybe nyúló fák (2009)
www.mejnesz.hu

Ritka szikra bennem:
érzem, eltévedtem
úton társ a mámor
nem szól ez már másról
„Semmi ágán ülve”
falaknak feszülve
Minden sorban látom
Hajóm repít az apályon

Minden nap újra felpörög bennem
Mindig valamit követel a testem
Érzed, tudod ez is te vagy

Éget, megvág, tűzet szít bennem
Agyam falát vörösre festem
Széttép, karmol tudod te vagy

Újra meg újra felpörög bennem
Mindig valamit követel a lelkem
Látod, hallod még mindig te vagy

Törvénykönyvek máglyákon égnek
Füsttel repülsz szárnyán a szélnek
Hajt belülről, a hited te vagy

Hűvös hegek bennem
Mindről én tehettem
Mezítláb a télben,
Átfáztunk, úgy érzem
Ölem ölel, ízed
Ide csak azt viszem
ki kincsről súg az mélyben,
a semmi néma tengerében

A függöny szét nyílt, azt amit tiltott, vésd bele mélyen a titkos vágyba
Kövekre írd, az agyadba. Bízz a szavakba, mit hazugnak hittél
Most nem az kell, mit tétlen teszel, mert el ne felejtsd, mit álmodtál régen
Mikor a lét, ez mi most tép, még nem volt beléd ivódva egészen

Hajóm szelíd, ne higgy, feléd repít, súgja a mámor

A régi tükör takar, de én érzem belül
Az óra kattan, lassan merül
A test, mibe a teremtő szele
Szórakozva, szuszra lehelte bele
Hogy olcsó gyári szív dobbanjon benne
S ördögi Lucifer régóta fente
Kését az Istennel vált-vállhoz vetve
Tőlünk a mindent visszaszedje
Még nálunk a tudás, az élet nevű méreg,
Elalszol, repülsz, mér már a mérleg
Kileng. Mennyi a lelked súlya?
21 gramm, de ezt mindenki tudja

Szalmakalapomban a világűr végén,
Lógatom a lábam. A nem létező részét:
Bámulom. Szotyit köpök a mélybe.
Lehet-e a végtelen a mindenek vége?

Eldől egy nyolcas, csendeset puffan
Tudatlan tudatodban a válasz ott van,
Mélyen bent, erős kapuk mögött,
Sötét szobába lámpa fénye szökött
Fuvallatként az ajtó alatt
De belül minden láthatatlan maradt
Végtelen-e vajon a pupilla mélye
Vagy ott vár ránk a pálcikák éle?
Csarnokvízben evezve mutatom az utat
Minden elvész, csak az ösztön marad.

Szalmakalapban, hűvös nyári teraszon
Betakarsz egy pokróccal, én meg lassan elalszom
„Napozok, holddal", s egy ócska bordal
zakatol a fülemben miközben oldalt
fut ezer álmatlan estémnek a hege
szelüket csapják arcomba bele
S végül kérdem: hogy lehet az kérem
Hogy holtan lebegek egy medencében...

404 - The requested lyrics are not found, but were written by Bander and Brutus

Kigyullad egy foltos zsiráf,
Elfolyik egy kóbor óra
A zongorából ezüstszínű akácfa nő

Ha ananászt eszel
Jobb lesz az íze,
Millió illat, egy csokor nő

Aszfalt meleg a nyár,
Fagylalt hideg a tél,
A felszínen játszik a fény,
Morogva őröl a mély

Szétválna a tenger,
Ha bedobnék egy csikket
Balról egy csorda elefánt jön.

Hátukon kéjnő
Hasukban TV
A tánc sapkáján gördülő könny

Hitler bajsza
Parti sás lenne
De festőnk agya már más tervet sző

Üres tömeg, tüzes tekintet
Az ördög intett
Itt van ő

Hatalmas kondér
mesteri massza
És benne még két ecset fő

A bajusz föláll
A művész alkot
Teremtőt teremtett: a teremtő

Létem libegőjén levegőben lebegek
Alattam álmos, örökzöld rengeteg
Isten ujja újra örvényt kavar
Szél viszi kalapom, de engem nem zavar

A kis kurva teste minden tettet tettetett
Sikoly, sóhaj között, temetetlen tetemek
Színtelen szerelem, mint mézes ármány
Jeges csókok ajánlkoznak alkudozó ajkán

Mezítláb egy „isten", vele véges emberek
Ülnek egy körben, szavain csüngenek
Kívül a körön, máshol jár az eszem
Ki átjárja álmom, és szeretkezik velem

Méreg a vérben, osztódni kezd érzem
Engeded magad, engeded, hogy higgye
Nem fordulsz oda, nem szúrja szemed
Gát rian, reped, kiserken egy csepp
Egy ponton túl, utána egy másik
Lézeng az éjben, aztán félre áll, Mit
engedni tilos, az lesz a törvény
Lehúz, magba kebelez az örvény

Lassan elmosódva, ködös lesz a kép,
Sötét szobában kutatsz, még azért
érzed kisiklik a kezedből,
szedd ki ha kell a szemétből!

Homályban látod, alkarokon számok
Időtlen időben, a holdban napot látod
Tér és perc, fekélyes lesz minden
Láncok a kézen, még valami itt bent
Elmosódva árván, talál meg a járvány
Rettegett valóság, a bukott álmok hátán