Album: Űrszelvénybe nyúló fák (2009)
www.mejnesz.hu
Ritka szikra bennem:
érzem, eltévedtem
úton társ a mámor
nem szól ez már másról
„Semmi ágán ülve”
falaknak feszülve
Minden sorban látom
Hajóm repít az apályon
Minden nap újra felpörög bennem
Mindig valamit követel a testem
Érzed, tudod ez is te vagy
Éget, megvág, tűzet szít bennem
Agyam falát vörösre festem
Széttép, karmol tudod te vagy
Újra meg újra felpörög bennem
Mindig valamit követel a lelkem
Látod, hallod még mindig te vagy
Törvénykönyvek máglyákon égnek
Füsttel repülsz szárnyán a szélnek
Hajt belülről, a hited te vagy
Hűvös hegek bennem
Mindről én tehettem
Mezítláb a télben,
Átfáztunk, úgy érzem
Ölem ölel, ízed
Ide csak azt viszem
ki kincsről súg az mélyben,
a semmi néma tengerében
A függöny szét nyílt, azt amit tiltott, vésd bele mélyen a titkos vágyba
Kövekre írd, az agyadba. Bízz a szavakba, mit hazugnak hittél
Most nem az kell, mit tétlen teszel, mert el ne felejtsd, mit álmodtál régen
Mikor a lét, ez mi most tép, még nem volt beléd ivódva egészen
Hajóm szelíd, ne higgy, feléd repít, súgja a mámor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.