Létem libegőjén levegőben lebegek
Alattam álmos, örökzöld rengeteg
Isten ujja újra örvényt kavar
Szél viszi kalapom, de engem nem zavar

A kis kurva teste minden tettet tettetett
Sikoly, sóhaj között, temetetlen tetemek
Színtelen szerelem, mint mézes ármány
Jeges csókok ajánlkoznak alkudozó ajkán

Mezítláb egy „isten", vele véges emberek
Ülnek egy körben, szavain csüngenek
Kívül a körön, máshol jár az eszem
Ki átjárja álmom, és szeretkezik velem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.